Történetünk hosszabb leírása

Történetünk régi-régi időkre nyúlik vissza. A kézimunka szeretetét nagymamám örökítette rám. Évről-évre egyre komolyabb kézimunkák ismertetett meg a nyári szünetekben. Sajnos korán elvesztettük őt. Ezek után úgy gondoltam soha többé nem fogok ezzel foglalkozni, főleg kamasz koromban. Azóta már tudom, hogy soha nem mondok sohát, valamint azt is, hogy ami az embernek gyermekkorában meghatározó, azt nemigen tudja elfelejteni.

Érettségi után azonnal dolgozni kezdtem, amit nagyon szerettem. Klasszikus irodai munka, folytonos túlórákkal, hétvégi munkákkal. Ebben a túlhajszolt időszakban találkoztam párommal, akivel szinte rögtön tudtuk ez együtt lesz jó. Egy meleg nyári, dinnyeevős este óta lakunk együtt. Még abban az évben, tulajdonképpen néhány hónappal később úgy döntöttünk legyen eljegyzés és ha érkezik hát jöhet a gyerek. 23-dik szülinapomon megvolt az eljegyzés és bár először nem gondolkodtunk benne, kitűztük az esküvő napját. Gyönyörű kettesben töltött – első és utolsó – karácsonyunk után januárban tudatosult, hogy érkezik gyermekünk. Az esküvőt már öt hónapos terhesen tartottuk.

Boldogságunk határtalannak hittük. Mivel a terhesség idejét otthon töltöttem visszatértem a régi időkhöz. Kötöttem a kicsinek, képeket hímeztem az ágya fölé. Nagyon-nagyon szerettem, hogy valami szépet alkothatok. Úgy gondoltam a kézimunkát másoknak is meg kell mutatnom. Hátha mások is ugyanúgy vannak vele mint én. Elindítottuk kicsike kézimunkaboltunkat, fiúnk Botond első szülinapján. Néhány hét múlva biztossá vált amit eddig csak sejtettünk, rövidesen eggyel ismét többen leszünk. Így néhány hónap próbálkozás után üzletünk bezárt, bár nagyon bántam, de egy 21 hónapos és egy újszülött mellett lehetetlen boltot vezetni. Otthon tovább folytattam a hímzéseket. Közben lakást váltottunk, így sokkal több hely lett a hímzések elhelyezésére. Amíg a fiúk aludtak szenvedélyesen játszottam a tűimmel. A kétféle szenvedély a család és a kézimunka kitöltötték az életem. Még csak fél éve éltünk együtt négyesben Csongorral, amikor a gólyahír ismét elért hozzánk. Boton 3-dik szülinapjára húgit, Hanga Bársonykát kapta ajándékba, akkor Csongor még csak 15 hónapos volt.

Szenvedélyem, a kézimunka folyamatosan elkísért. Bár üzletünket bezártuk a nappaliban lakott a teljes DMC hímzőfonal állvány. A kísértés mindennapos volt. A lakás minden négyzetméterére – pedig nem kicsi – jutott egy-egy hímzett kép. Próbáltam volna ellenállni mikor minden reggel hímzéssel keltem? Hát lehetetlent ne kérjen tőlem senki.

Hanga is betöltött a 1,5 évet, a fiúk már óvodában tengették napjaikat, amikor elindult a késztetés, hogy dolgozni kellene. Napközben és este hímeztem, de valami pénzkereseti lehetőség, ahol másféle elismerést kaphatnék mint a családét már nagyon hiányzott. Bár imádom a gyerekeimet, de ennyi év és gyerek után már nagyon tevékeny akartam lenni. Amikor minden nap 3-4 fogásos ebéddel vártam haza párom elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy munkát keresek. Bíz Isten megpróbáltam. Telefonáltam, küldtem az önéletrajzokat. Klasszikus: Tudna hétfőn próbanapra jönni, pont ilyen munkatársra vártunk? Persze. Utolsó kérdés. Férjezett a neve, fiatal, mikor szeretne gyereket? Nem szeretnék. Hogy-hogy? Van már három. ….. Na azóta nem vagyok a kedvencük, pedig még nem is tudták milyen kicsik (4,5; 2,5; 1,5). Újabb ötlet: van maradék áru, pl., DMC állvány a nappaliban, úgyis veszettül útban van, és takarítani is utálom, kifizetett lakásra hitel = üzlet újra.

Találtam üzlethelyiséget, ahova a gyerek velem tud jönni, ki tudtam játszóhelyet alakítani neki, közel volt a lakás, az óvoda, de még a jövőbeni iskola is, szinte minden tökéletes.

Innentől kezdve a szenvedélyem a hobbim lett, amely egyben a munkámmá is vált. Sokszor fel akartam adni, de mindig az került előtérbe, hogy nehéz lenne ilyen munkát találnom.

Az elmúlt több 6 évben azon igyekeztünk, hogy minél több embernek mutassuk meg a kézimunkák fajtáit és mint hobbit remek időtöltéssé tegyük. Az egészet családi vállalkozásként hoztuk létre, majd a hosszú-hosszú évek alatt szép lassan a legnagyobb választékkal rendelkező fonalüzlet lettünk. Ez idő alatt a hozzánk betérők bátran állíthatom, hogy barátaink, ismerőseink lettek. Hamar rájöttem, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy időnként hiányzik a tű… a szó legjobb értelmében. Sokan még most is nehezen vallják be, de az Isten hozta az őrültek klubjában felkiáltás után már szinte biztos, jó helyen járnak. Bár a legtöbb visszajáró tudja, hogy párommal közösen csináljuk, mégis ha őt találják a pult mögött megkérdezik mikor leszek én. Szenvedélyem, a kézimunka szeretete sokakra ráragadt, és bátran állíthatom az üzlet rajtam áll. Az emberek többsége nem csak a kínálat határtalansága miatt jár hozzánk, hanem ötletért, lelkesedésért, és lelkesítésért, elismerésért, vagy hogy elmondhatja mi van vele. Az üzlet ügymenete, na meg a nagy család mellett néha kevesebb időt tudok szánni a kézimunkára mint szeretném, de ezzel szerintem sokan vagyunk így. Mai rohanó világunkban, azonban kell egy világ – ami kötőfonallal van körülrakva. Az én üzletem ilyen lett. A belépés után ez már jól látható. Akárhogyan is indul a napunk, amint az üzlet ajtaján belépek már tudom a csodavilágomban járok, amerre csak nézek kötőfonal. A jelenleg még növekvő mennyiség, már több mint 2 tonnát tesz ki és gyönyörű színekben pompázik. Pamut, gyapjú, len, bambusz és ezek keverékei. Mintha a világom rétjén járnék növényekkel, állatokkal és színekkel, az organic gyapjú érdeme, hogy szinte az illatát is érzem. Egy pár éve ez még csak egy gondolat volt, de hát így voltam a gyerekekkel is…. Ők ma már „nagy” iskolások. Amint a csodavilágomból kilépek a másik csodavilágomban találom magam a szeleburdi család 3 gyerek, két kutya, tengerimalac, rák, gőték, halak …. világába. Tavasszal pedig tovább bővül „kis” családunk. Nem kell megijedni, sokáig nem fogom az üzlet nélkül bírni, ezért valószínűleg – sokak örömére – gyakran lehet majd találkozni velem és babánkkal az üzletben.

Várok mindenkit, aki az én képzelt csodámba belépne. Bátran jöjjenek nézzék meg. A polcokon csalogatóan várnak a gyönyörűségeim. Ha jókor járnak felénk akkor ez a megjegyzés duplán, sőt triplán is igaz lehet. Mivel a családi vállalkozást a szó szoros értelmében szoktuk venni. Üzletünkben viszonylag sokszor gyermekeink is bent vannak. Segítenek, szépítenek vagy éppen hátráltatnak, mert persze épp ilyenkor szeretne magának gobelin hímzőfonalat választani, vagy elkezdeni egy nem épp neki való keresztszemest, de ez így szép. Lányom sokszor az eladó szerepébe lép és meglepően jól érvelve próbál segíteni a választásban. Középső gyermekem imádja a kötött dolgokat. Mindig talál olyan fonalat, amelyből egy hosszúnyakú pulcsit szeretne, vagy egy olyat, amibe kellene egy címke, mert még mindig sokszor veszi fel fordítva, így jön az okfejtése: anya miért nem kötöttél bele címkét is – bár a pulcsik általában elől mintásak. Lányomat sem kell félteni. Remek ötletei vannak. Hihetetlen jól tudja a fonalakba a formákat beleképzelni, olyan színeket is egymás mellé tesz, amik csak egy 8 éves hercegnő világába lehetnek, legtöbbször nagyon jól sikerülnek. Felnőttként szerintem sokat meg sem próbálnánk. Most kistesónak próbál mintákat, fonalakat választani. Babonás vagyok egyenlőre még csak terv maradhat. Nagyobbik fiamat már csak a színek varázsolják el, főleg ha azok a lila és a fehér.

Aki sokat jár felénk elmondhatja, hogy nálunk mindig zajlik az élet. Párom, aki képkeretezéshez a műhelyt az alsó szinten rendezte be időnként besegít a pult mögött is. Be kell látnom, hogy a gobelin színeit sokszor jobban látja mint én, pláne, ha már a sokadik változatom sem a tökéletes. Megáll a hímzőfonal állványok rengetegénél is hihetetlenül jó érzéssel választja ki a megfelelő színt a DMC, a Rosace vagy a Venus hímzőfonalak közül. Főleg szerdánként válik családiassá a társaság, mivel ilyenkor reggeltől vannak tanfolyamaink. Van, aki csak jön és mutatja hol tart, mások tanácsot kérnek, mert elakadtak, megint mások csak szeretnek itt lenni… Jó érzés, hogy vannak, akiknek már tudok segítenek, jó érzés, hogy vannak akik kíváncsiak más véleményére, még jobb érzés, ha ez a más én vagyok… A legjobb, hogy szeretnek itt lenni. Délután érkeznek a csipkeverők. A következő terv, hogy ezt én is megtanulom. A hozzávalók közül kiemelném a kedvencemet, amit eddig horgolófonal szempontból használtam, fülbevalókat készítettem belőle. Sok-sok színe hihetetlen változatosságot ad és kiválóan alkalmas csipkeveréshez, már hozzá sem kell tennem, hogy DMC minőség.

Gobelin, keresztszemes, gyöngyfűzés, kötés-horgolás, hardenger vagy más? Leginkább mindet csinálnám, de ennyi idő nincs a világon, jól jönne egy időbolt. Nyári ruhák len hímzővászonból, hímezve, horgolt vagy vert csipkével, swarovski gyöngy pánttal. Akkor minden van benne. Egy kicsi ez, egy kicsi az.

Évekig gobelint hímeztem karöltve a keresztszemesekkel, a két kisebbik gyerekem kapott rá a hímzésre mostanában, bár már évek óta készítettek a mamáknak ajándékba, most már önállóan is tudnak haladni némi segítséggel. Most éppen Szamosközi gobelin sorozat egy tagját hímezzük közösen, a kisasszony pedig a Via MTV sorozatából Süsüt hímzi könyvjelzőnek.

Mára minden kézimunka közül a kötés-horgolás lett a kedvenc. Jelenleg a probléma az, hogy minek álljak neki. Annyi ötletem van, hogy talán már végigmondani sem tudom. A héten egy olyan hölgy járt nálunk, aki megkérdezte, hogy kötnek-e még a nők. Hát szépen számbavettem az erre a télre tervezett dolgokat. Hosszú percekig soroltam miből mit, milyet. Mutattam a képeket, a fonalakat, a fonalkombinációkat. Gombot hozzá, sáltűt. Színekben, formákban végtelen variációba. A végére hagytam a gyerek kabátját. Tök jó fonal, 10-es tű, kapucni… a végén varrónővel bebéleltetem. Na ez kiverte a biztosítékot. Sokak közül ő volt az egyik a múlt héten, aki csak a buszt késte le, ezért jött be hozzánk az eső elől. Végül másoltunk, próbát kötöttünk, számoltunk…. Tegnap jött az e-mail, hogy már csak bélelésre vár az unokája kabátja. Köszöni szépen a szenvedélyt, amivel ráébresztettem milyen jó is saját készítésű ruhaneműt ajándékozni.

A múlt tavasszal egy fiú látogatott el hozzánk. Először furcsának tűnt, bár rengeteg főleg gobelint készítő férfi jár hozzánk. Fiatal férfi, a feleségének szeretne dupla meglepetést. Szeretne hímezni egy díszpárnát, és mivel ezzel a kezét elfoglalja leszokna a cigiről is egyúttal. Sikerült neki. A párna gyönyörű lett, a cigi árát azóta kézimunkára költi és a teljes ismerős és baráti körét ellátja. Azóta sem szívott egyetlen szál cigit sem. Szenvedélyből szenvedélybe lépett.

A szenvedélyem már a családomra is átszállt. Lányom már azon gondolkodik, hogy milyen iskolát kell választani, hogy át tudja venni tőlem az üzletet. Úgy tűnik sikerült megfertőzni őt is ezzel. Ahogyan régen a nagyinak engem. Még emlékszem arra, amikor a teraszukon ültünk egymás mellett első évben a fonalakat vágtam, következő évben már hímeztem, aztán suba stb. Minden ilyet szeretek, bár nem mindent tudok tökéletesen. Mostanra tudom miben kitől tudok segítséget kérni. Most, hogy anyukám nyugdíjas lett ő is horgol, hímez.

Balázsné Hallai Andrea